- Szervusz kicsi szívem! Hogy vagy? - ölelgetett meg nagymamám.
- A körülményekhez képest egész jól... - nyökögtem erőtlenül, szomorúan.
- Érezted, ugye? - kérdezte, szinte feleslegesen, hisz' a választ Ő maga is tudta rá. Bólintottam. - Sajnálom Destiny! Ez nem a te hibád, érted? - fogta kezei közé az arcom.
- Csak...csak menjünk haza.
Egyetértően bólintott, s elindultunk hazafelé. Amint megérkeztünk elleptek az emlékek; amikor idejöttünk anyuval és apuval, nyáron a két hetes látogatások Helena nagyinál és még sok emlék a családdal, ami mára már szertefoszlott. Nincsen családom, csak egy nagymamám.
- Ez lesz a szobád kincsem - nyitott ki egy ajtót az emeleten - Nyugodj meg, minden rendben lesz - nyugtatott, de tudtam, hogy már semmi sem lesz rendben.
Nem voltam hajlandó megszólalni, így keserűen elhagyta a helyiséget. A holmim közül kikerestem egy pólót és egy melegítő nadrágot, majd a fürdőbe igyekeztem. Levettem a ruháim és a zuhany alá állva nyitottam meg a forró vizet, majd vegyítettem egy kis hideget is, hogy azért ne égessen meg. Ahogy a meleg víz végigfolyt testemen ellágyítva izmaimat, ezzel egy kis megnyugvást hozva számomra. Ez nem tartott sokáig, mert amikor relaxációmból felébredve kinyitottam szemeim a víz helyett vér folyt rám. Színtiszta, vörös vér. Sikoltozni kezdtem, s amint tudtam elzártam a vizet, kiugrottam a zuhanykabinból, s le akartam törölni azt a mocskot magamról, de nem jött le sehogyan sem.
Felsikítottam álmomból felébredve és körülnézve az újdonsült szobámban, amint az ajtóra tévedt teintetem nagymamám rontott be, s egyből ölelésébe zárt.
- Sh..nyugodj le, aranyom! - nyugtatott - Nem szabad sikítanod még egyszer, így is elég nagy baj, hogy most kicsúszott egy kiáltás a szádon. Ki tudja milyen lényeket vonzasz ide, édesem - mondta.
- Sajnálom! - zokogtam fel.
- Semmi baj, megoldjuk - simogatott nyugtatóan Helena nagyi - Nekem is sikerült, neked is menni fog!
Ha lehet ilyet mondani még hangosabban zokogtam és nem ment, nem tudtam abbahagyni. A vér, amely álmomban ellepte a testem az maga volt az erő, aminek tulajdonában vagyok.
Egy banshee vagyok.
- Semmi baj, megoldjuk - simogatott nyugtatóan Helena nagyi - Nekem is sikerült, neked is menni fog!
Ha lehet ilyet mondani még hangosabban zokogtam és nem ment, nem tudtam abbahagyni. A vér, amely álmomban ellepte a testem az maga volt az erő, aminek tulajdonában vagyok.
Egy banshee vagyok.
- - - - -
Sziasztok! :)
Örülünk, hogy erre tévedtetek és lehetőleg elolvastátok a prológust. Remélem elnyerte a tetszéseteket és kíváncsiak vagytok a folytatásra! :)
Iratkozzatok fel, ha érdekel mi fog történni Destiny-vel és hogyan találkozik majd Zaynnel. :)
xx. Lia
Sziasztok kedves írók! (:
VálaszTörlésNekem tetszik a történet, és kíváncsi vagyok, hogyan folytatjátok tovább. Gondolom az egész a Teen Wolf adott ichletet, de nem baj. Még nem olvastam ehhez hasonló blogot, hogy egy banshee szemszögéből játszodna le az egész. Talán Lydia életre kel a történetettekben Styles-val együtt vagy inkább Scott-val? Majd meglátom.
Addig is tovább remek folytatást! ^^
*Stiles
Törlés*további
TörlésEz nagyon érdekes folytasd minnél hamarabb :*
VálaszTörlésHuh! Nagyon nagyon teszik a prológus *--*. Nagyon nagyon hamar hozd a köviit...sok puszii.
VálaszTörlésKöszönöm és köszönjük szépen.:) Igyekszünk haladni.:)
VálaszTörlésxx.Lia
Nagyon jó *-* nem sablonos, jól fogalmazol/fogalmaztok, semmi.helyesírási hiba, jó kezdés.. Nagyszerű :) kíváncsian várom a folytatást :* xoxo Alexaa
VálaszTörlésKöszönöm! :) Eddig csak az én fogalmazási formám ismerhettétek meg, de hamarosan a többiek csodálatos írásmódját is láthatjátok! ;) Örülök, hogy tetszik és velünk tartasz! :)
Törlésxx.Lia