Prologue

       Nagy nehezen, három csomaggal szálltam le a vonatról. A kis gőzös egészen London nyüzsgő környezetéből hozott ide, Bradfordba. Nagymamám él itt amióta csak az eszemet tudom. Más nem volt a környéken, akinél lakhatnék egy darabig, mígnem képes leszek a saját lábamra állni ezek után, ami történt.

- Szervusz kicsi szívem! Hogy vagy? - ölelgetett meg nagymamám.

- A körülményekhez képest egész jól... - nyökögtem erőtlenül, szomorúan.

- Érezted, ugye? - kérdezte, szinte feleslegesen, hisz' a választ Ő maga is tudta rá. Bólintottam. - Sajnálom Destiny! Ez nem a te hibád, érted? - fogta kezei közé az arcom.

- Csak...csak menjünk haza.

Egyetértően bólintott, s elindultunk hazafelé. Amint megérkeztünk elleptek az emlékek; amikor idejöttünk anyuval és apuval, nyáron a két hetes látogatások Helena nagyinál és még sok emlék a családdal, ami mára már szertefoszlott. Nincsen családom, csak egy nagymamám.

- Ez lesz a szobád kincsem - nyitott ki egy ajtót az emeleten - Nyugodj meg, minden rendben lesz - nyugtatott, de tudtam, hogy már semmi sem lesz rendben. 

Nem voltam hajlandó megszólalni, így keserűen elhagyta a helyiséget. A holmim közül kikerestem egy pólót és egy melegítő nadrágot, majd a fürdőbe igyekeztem. Levettem a ruháim és a zuhany alá állva nyitottam meg a forró vizet, majd vegyítettem egy kis hideget is, hogy azért ne égessen meg. Ahogy a meleg víz végigfolyt testemen ellágyítva izmaimat, ezzel egy kis megnyugvást hozva számomra. Ez nem tartott sokáig, mert amikor relaxációmból felébredve kinyitottam szemeim a víz helyett vér folyt rám. Színtiszta, vörös vér. Sikoltozni kezdtem, s amint tudtam elzártam a vizet, kiugrottam a zuhanykabinból, s le akartam törölni azt a mocskot magamról, de nem jött le sehogyan sem. 

       Felsikítottam álmomból felébredve és körülnézve az újdonsült szobámban, amint az ajtóra tévedt teintetem nagymamám rontott be, s egyből ölelésébe zárt.

- Sh..nyugodj le, aranyom! - nyugtatott - Nem szabad sikítanod még egyszer, így is elég nagy baj, hogy most kicsúszott egy kiáltás a szádon. Ki tudja milyen lényeket vonzasz ide, édesem - mondta.

- Sajnálom! - zokogtam fel.

- Semmi baj, megoldjuk - simogatott nyugtatóan Helena nagyi - Nekem is sikerült, neked is menni fog!

Ha lehet ilyet mondani még hangosabban zokogtam és nem ment, nem tudtam abbahagyni. A vér, amely álmomban ellepte a testem az maga volt az erő, aminek tulajdonában vagyok.
Egy banshee vagyok.

-          -         -         -         -

Sziasztok! :) 

Örülünk, hogy erre tévedtetek és lehetőleg elolvastátok a prológust. Remélem elnyerte a tetszéseteket és kíváncsiak vagytok a folytatásra! :) 

Iratkozzatok fel, ha érdekel mi fog történni Destiny-vel és hogyan találkozik majd Zaynnel. :)

xx. Lia